Lényege, hogy a kőszerű, szemcsés összetevőket (kavics/kőtörmelék és homok), a cement, mint „kötőanyag” víz közreműködése mellett összeragasztja. A nagyobb szemcsés kavicsrész adja a beton „kőkemény” építőrészecskéit, a homok apró szemcséi a nagy kavicsok közti rések hézagmentes kitöltését biztosítják, a cement pedig ragasztóanyagként (kötőanyag) e szemcséket kőszerűen kemény anyaggá ragasztja össze kémiai-fizikai kötéssel. Az összekevert alkotóanyagokból készült friss beton rövid ideig szabadon formázható, majd a cement a vízzel beinduló kémiai-fizikai folyamatok hatására megszilárdul, és a kavicsos-homokszemcsés összetevőkkel nagy teherbírású mesterséges követ képez (a beton megköt), létrehozva a megszilárdult betont. A víz nagy része eközben elpárolog. A kész beton levegőt is tartalmaz. A beton tulajdonságait keveréskor további adalékszerekkel (képlékenyítő, légpórusképző, szilárdulásgyorsító, kötéslassító) alakíthatják. A cement kötőerejét legnagyobb részt a benne levő kalcium-szilikátok víz hatására történő kalcium-szilikát-hidráttá alakulása adja (hidratáció). A cement kémiai kötést biztosító reakciójához kellő mennyiségű víz szükséges. Ezért a betont utókezelésként locsolni szokták kb. 1 hétig. Ennek hiányában a beton kiszárad, nem jön létre teljes mértékben a mész kémiai körfolyamata, és a beton morzsalékony lesz.
Formázhatóságának köszönhetően épületek legkülönbözőbb formájú alkotóelemei (födémek, tartóoszlopok, lépcsők stb.) kiönthetők belőle.
Nyomószilárdsága nagyon nagy, de a hajlítószilárdsága kicsi, emiatt beleágyazott vas idomokkal (általában rudakkal) növelik a hajlítószilárdságát. A vas és a beton hőtágulási együtthatója megegyezik, ezért nem okoz problémát a két anyag együttes alkalmazása. Az így létrejött anyag a vasbeton, amely rugalmasabb, teherbíróbb az egyszerű betonnál.
A beton és a vasbeton a világon a legelterjedtebb építőanyag, mivel kivitelezése viszonylag egyszerű és a készítéséhez felhasznált anyagok olcsók, valamint a vasbeton szerkezetek alig igényelnek karbantartást.
Az alkotórészek elnevezése még római korból származik – latinul: caementum – durva kőtörmelék, concretus (beton) – összekevert, összenőtt.
Osztályozása
A beton készítésére a MSZ (Magyar Szabvány) EN 2006-1:2002 szabvány vonatkozik. A beton testsűrűség szerint lehet: könnyűbeton, jelölése Magyarországon LC, sűrűsége: 800–2000 kg/m³; normálbeton, jelölése C, sűrűsége 2001–2600 kg/m³; illetve nehézbeton, jelölése HC, sűrűsége 2600 kg/m³ felett. A beton testsűrűségét megszilárdulást követően, tömeg- és térfogatmérési, illetve számítási eljárások útján lehet megállapítani. A beton nyomószilárdságát a beton testsűrűségének jelölését (LC, C, HC) követő szám határozza meg.
A nyomószilárdság meghatározásának módjában a magyar szabvány eltér az európai szabványtól. A magyar szabvány alapján a nyomószilárdságot 300 mm magas és 150 mm átmérőjű, végig víz alatt tárolt próbahengerrel végzik el. Ezt nevezik hengerszilárdságnak. Ezzel szemben az európai szabvány a kockaszilárdságot is méri. A kockaszilárdságot 150 mm élhosszúságú próbakockán határozzák meg.
